Már begyűjtöttem pár kínai névjegykártyát, mire sikerült belefutnom az első önmagát Cherry-nek, Apple-nek vagy más déli gyümölcsnek nevező kínai hölgybe. Akkor még önuralmat gyakorolva próbáltam nem elmosolyodni, de annyira furcsa volt, ahogy ott állt előttem az a picike, ázsiai ember és azzal a fura angolosságával közölte, hogy ő a Cseresznye (Személyesen!) és amúgy „Nyász-tu-mityú”. Innentől viszont nem volt megállás! Azóta büszkélkedhetünk már Coco nevű kínai ismerőssel is. Otthon egy Emíliát sem ismertem, itt már három ilyen nevű kínait is.

Azóta már tudom, hogy az itteni külföldi tulajdonú vagy érdekeltségű munkahelyeken teljesen természetes, hogy a cég anyavállalatánál, fő üzleti partnerénél használatos utónevek közül válasszanak vagy azon a nyelven is érthetően nevezzék el magukat a kínaiak. Így itt a névjegykártya egyik oldalán a kínai karakterekkel leírt születéskori, a másik oldalon pedig a magának kitalált latin betűs név szerepel. Mielőtt valakiben felmerülne égető kérdésként, elárulom, ez fordítva is így működik: nekem is lett kínai nevem. ;) Talán pont ez is sarkallt arra, hogy picit utánanézzek, hogy hogy is állunk most akkor ezzel a név dologgal, kérem szépen.

Tekintve Kína milliárdos népességét, azt gondolhatnánk, hogy itt temérdek családnévből lehet választani, de ez nem így van. Mára a korábban használt 12 000 családnévből összesen 3000 maradt, ráadásul a lakosság harmada mindössze 5 családnéven osztozik. Érthető tehát, hogy a mai Kínában ezrével élnek olyanok, akiknek teljesen megegyezik a nevük. Állítólag, amikor Dzsingiszkánt egyszer megkérdezték, hogy akarja meghódítani Észak-Kínát, így felelt: „Mindenkit megölök, akinek Wang, Li, Zhang és Liu a családneve. A többivel már nem lesz probléma.” Egy kis statisztika: a kínaiak 90%-a csupán 100 féle családnevet használ. Ezek közül  - a több, mint 90 milliós előfordulási arányával -  a Li a legkedveltebb, így ez a világ leggyakoribb neve (összehasonlításképpen, az USA-ban csak 2,4 millióan élnek az angolszász területen legsűrűbben előforduló Smith névvel).

A kínai utónevek kiválasztásánál nincsenek megkötések, bármely jelentéssel bíró szó lehet utónév, például akár Puqí is. Kínaiul nem létezik olyan névlista vagy utónévkönyv, amelyből a szülőknek választaniuk lehetne és a névnapozás is ismeretlen. A női neveket általában úgy választják ki, hogy a nyugodtsággal, virágokkal, madarakkal legyenek kapcsolatban (például Mei, azaz Gyönyörű vagy Yan, azaz Csábos), a férfinevek pedig a férfiúi erényt hivatottak kifejezni (például Zhijian, mint Rendíthetetlen lelkierő vagy Jinsong, mint Erős fenyő (vagy Pista.;).

Szóval a Lakatos Marlonbrandó vagy Olah Gándálf azt hiszem, kezdésnek nem volt rossz, na de most aztán felkötni a gatyát Magyarország!;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.