És igen, egy hét utazás, és még egy hét vámkezelés után megérkezett. Már nagyon vártuk, és végre itt van köztünk. :)

Miután belaktuk a környéket, és felfedeztük a helyi, illetve import termékeket árusító élelmiszerboltokat, sajnálattal konstatáltuk, hogy majonéz, az nincs. Van valami üveges rettenet, de azt inkább hagyjuk. Lehet kapni egész tűrhető tejfölt, van tejszín, tej, sajt, ketchup, mustár, de a tisztességes majonézt hírből sem ismerik. Tudom, ez alapvetően nem egy érfelvágásra okot adó dolog, de nekem rettenetesen hiányzott a TT által gyártott boldogságrántotthús mellől. Nem is szólva a reggeli szendvicsekről. Remélem, Böszörményi az este folyamán nem eszi meg cipőkrém helyett...

Másik hiánycikk a rendes felvágott. Ezt tudtuk mielőtt kijöttünk, szó is volt róla hogy hozunk magunkkal, de azzal vétóztam meg, hogy rettenetes lesz, amikor elfogy. Ezennel megkövetem magamat, sokkal rosszabb, ha soha nem is volt! :) Ahogy láthatjátok, egy gyönyörű, kettévágott rúd téliszalámi formájában melegség költözik a hűtőnkbe.

A csomagban volt még a kedvenc ketchupomból, éééééés megjött a csokipakoláshoz az alapanyag. ;) Milkát eddig itt nem találtunk, és mivel a helyiek nem igazán édesszájúak, leginkább import csoki van, persze horror áron.

Ami viszont a legnagyobb boldogságot okozta, az a dobozban felejtett bevásárlólista. Nem akarok nagyon érzelgősködni, de valami hihetetlen érzés megtalálni a szülők által kézzel írt papírkát. Köszönöjük szépen a sok-sok finomságot, óriás boldogságot szereztetek vele.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.