Az úgy volt, hogy indulás előtt ráfüggtem a netre és megpróbáltam elérhető távolságon belül wake-elési lehetőséget találni. Ha jól emlékszem, Pekinghez a legközelebb 4000km-re találtam pályát. Szeretem az elemeket, de nem annyira, hogy ennyit utazzak egy kicker-ért, vagy egy slider-ért, így elkezdtem lejjebb adni az igényeimből, gondoltam akkor majd néha-néha lemegyünk a tengerparta (130km) TT-vel, csak találok ott valami csónakot, ami meghúz, ő meg elnapozgat és derül rajtam nagyokat. Ez a terv is dugába dőlt pikk-pakk, mivel mint kiderült, itt tengerpartnak azt a szakaszt hívják, ahol a víz eléri a szárazföldet. Pont. Nincs beach, nincs szolgáltatás, semmi vízisportos lehetőség, ellenben kikötő az van. Jött a B-terv - ami persze már régebb óta motoszkált a fejemben mint alternatíva - váltsunk Kite-ra. Az a jó, hogy ahhoz is csak ugyanaddig kell délre menni mint a wake-eléshez vagy esetleg Vietnámba, ott kifejezetten rá vannak már pörögve a népek. Ettől függetlenül optimista voltam, a bukómat bepakoltam a bőröndbe, hátha, illetve találtam egy cikket amiben az volt, hogy elméletileg az olimpiai vizesszámokhoz épített parkban van egy ilyen kezdeményezés, mert erős a lobbi, hogy a 2020-as olimpián már szerepelhessen a wakeboard. Ennek ellenére se egy weboldal, se semmi, ami ezt alátámasztotta volna, a hivatalos oldalon egy árva említés se.

Mióta itt vagyunk próbáltam mindenfelől infót gyűjteni, hogy van-e bármi valóságalapja a cikknek. Azt tudtam, hogy az olimpiai park Shunyi-ban van, szabadszemmel is elég jól látható, mivel ott rendezték a vizes számokat. Ha jól emlékszem, hoztunk is kajakos aranyakat bőséggel. Egyik vendégeskedésünk alkalmával valahogy szóba jött a téma, mire mondta vendéglátónk, hogy ők voltak kinn, mert a gyerekek eveztek otthon, így próbáltak nekik lehetőséget keresni, és hogy láttak valami olyasmit amiről beszélek. Fény az alagút végén, de maradjunk annyiban, hogy azért nem éltem nagyon bele magam.

A hét végén megbeszéltem egyik ismerősünkkel, hogy egy kis kirándulás keretein belül, legyen a célpont mondjuuuuuk, nemistudom, Shunyi?! Úgyis szép idő van, van víz, zöldterület, ő sem volt ott az olimpia óta, miértisne? Persze elmondtam, hogy azért összeköthetnénk a kellemeset a hasznossal, de nem volt ellenvetése. Mille grazie! Megnéztem a térképen, sima liba, még bőven Pekingen belül van, mindössze egy másik kerület. Naja. Meg, ahogy Móricka ugye... A park háztól-házig 45km és még Pekingen belül vagyunk, ahogy említettem. Odafele az út 50 percig tartott úgy, hogy még keresgélni is kellett picit, visszafele ezt sikerült 1,5 órára feltornászni. Picit dugós volt a pálya.

Szerencsére nagyon könnyen leparkoltunk, gyorsan letámadtam a jegyárusító lányt (felszerelkezve kínaiul prímán beszélő ismerősünkkel), hogy kiderüljön végre az igazság. Azt mondta, itt semmi ilyesmi nincs, pedig kedves ideiglenes tolmácsunk próbálkozott a végén még némi activity-t is bevetni. Ez van, így jártam, sebaj, menjünk azért csak be, élvezzük a napsütést meg a parkot. A komplexum gyönyörű, hihetetlen, hogy 2 hét miatt mit odarittyentettek. Van evezőspálya, rafting pálya, minden az ég világon úgy, hogy ott előtte semmi nem volt. Víz se. Az evezős pályákon hajók gyakoroltak, de kicsit kihalt volt a park. Titkon reménykedtem azért, hogy valami csoda folytán észreveszek oszlopokat a vízben, de ahogy mentünk befelé, híre hamva sem volt ilyesminek. Aztán egyszercsak:

Aztamindenit!!! Lehet, hogy tényleg... Pindurkát megugrott a pulzusom, TT mondta is egyből, hogy menjek tempósan nyugodtan, jönnek ők is utánam. <3 Kb. 100-150m-el később ez a látvány fogadott:

És tényleg itt van. Sok ezer kilométeres körzetben az egyetlen pálya. Májusban nyitás. Yipppppeeeeee! :D 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.